A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Heinrich Heine. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Heinrich Heine. Összes bejegyzés megjelenítése

Heinrich Heine: A dal szárnyára veszlek

  SZINYEI-MERSE PÁL  -SZERELMESEK (1878)
A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN
A dal szárnyára veszlek,
s elviszlek, kedvesem,
a Gangesz-parton a legszebb
ligetbe röpülsz velem.

Ott szelíd holdsugárban
virágzó kert susog.
Rád, nővérünkre várnak
a lenge lótuszok.

Ibolyák enyelegnek halkan,
fenn csillag nyúl magosan.
Mese csordul a rózsák ajkán,
rejtelmesen, illatosan.

A gazellák rád függesztve
szemüket, néznek komolyan,
és hallod, amint messze
morajlik a szent folyam.

Leheverünk a gyepre,
hol pálmák árnya ring,
s álmodjuk mindörökre
szerelmes álmaink.

Heinrich Heine: MINT EGY VIRÁG,OLYAN VAGY


Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép, szelíd.
Elnézlek, és szivemhez
a bánat közelít.

Kezem véd könyörögve,
meghallgat tán az ég:
ilyen maradj örökre,
ily kedves, tiszta, szép.

(Képes Géza)
Related Posts with Thumbnails