Michelangelo Buonarroti: Szonett

Szeretlek, de nem szívem szeret téged,
vagy nemcsak szívem, mert ez nem elég:
az öröklét vonz és mindentől félek,
ami múlandó, hazug vagy setét.

Mikor Istenből kiszakadt a lelked,
sok fényt hozott magával, s én merev
szempár vagyok csak, ki a földi terhet
látom rajtad, a húst s a bort, de mert

imádatom, mint hő a tűztől, el nem
válik az Örök Szépségtől, s mert benned
is Őt nézem, ki ok és okozat -

nincs menekvésem, s mindig visszatérek
s maradok, honnan menekülnöm kéne,
parázsló számmal homlokod alatt.

(Faludy György fordítása)

Szabó Magda: Végrendelet


Te egyedüli, aki sose bántott 
Te temess el, ha a gyilkos idő
megbír e testtel.
Te mondd el helyettem
mekkorát tévedtem
mikor megszülettem
mikor ember lettem
nem vérivó farkas
sovány rengetegben.
Te mondd el helyettem
egyszer nem tévedtem
egyszer nem vétettem
amikor ágyamat
szíveden vetettem.

Imre Flóra: Bergerett


Már végleg téged hordlak a szememben,
Mióta abszurd angyalként előttem
Ezen a foszló, végtelen napon
Megjelentél, hogy – ma már jól tudom –
Kiments a végső némaságból engem.

Hurcolnak hullámos vizek,
Énünkből kék forrás ered;
Ki tudja, milyen part a szerelem?
Én nem gyújtogató szemed,
Nem is bronzszobor testedet:
Homlokodon a ráncot szeretem.

Mint a dió, magamba kövesedtem,
Az életem csupán irodalom –
Nézlek belül, s nincs más mit mondanom
Latinul akár, vagy dal-keresetlen:
Már végleg téged hordlak a szememben.



Primerose: A Te lelked

Ma éjjel nyitva szívem kapuja
Átjár lelked szikrázó sugara
Sejtjeidből varázsolt
Érzelmekből sző köré fátyolt
Magamba szívom véremmé forralom,
Génjeimben lüktet, s hagyom.

Múlt, jelen, jövő, mi volt eltűnt,
Ahogy át jár a varázs, ha volt is idő -megszűnt.
szememből kigördül az "öröm" ,
Mily csoda a Te lelked!
Köszönöm!

Csakúgy


Simogat a nap
Akár a Te szavaid
de ez nem csalárd

Valódi tavasz
Ragyogó a napsugár
ne rondíts bele

Kormányos Sándor:Mint a jel


Valahol már láttalak
talán egy nyári reggelen
harmatos fűben,virágok közt
suhantál el nesztelen.

Valahol már hallottalak
talán a lelkem mélye az,
ahonnan a fájó csendből
hallottam a hangodat.

Valahol már éreztem is,
azt hogy itt vagy oly közel,
s ma már tudom,a szívem az
hol felragyogtál,mint a jel 

Primerose: Miért?

Miért kékebb az ég ,
ha rád gondolok?
Miért szebb a madárdal,
ha hozzád bújok?
Miért nyílik ki a rózsa,
ha ajkamra csókolsz?
Mért virágzik az orgona
mikor nekem bókolsz?
Miért zöldebb minden bokor
ha reggel téged látott?
...vagy mért látom én
sokkal szebbnek veled a világot?
Miféle varázslat
lakozik szívedben,
amitől az élet, lábad nyomán,
százszor szebben kiserken (?)

Miles Davis - Smoke gets in your eyes

Radnóti Miklós: HA RÁMFIGYELSZ…

Lélekzetem gyorsan tünő
ködöt lehell az ablakon;
homálya holdja egyre nő,
ahogy magamat faggatom.
Mi hozhat még nekem vigaszt?
Szerelmem is bogozhatatlan,
sugárzik mint a fájdalom
és éjjelenként fölriaszt.

Kabátom belső balzsebében,
épen szívem fölött a tiszta toll.
Rosszkedvem füst ott fenn a nyári égen
s ki gondol rám, ha most az égre néz?
s ki válaszol? magamban van honom.
Ablaknál állok, itthon, s mégis úgy,
mint hullámverte zátonyon
berajzolt testű tengerész.

Kéken lebeg az ég felettem
s ázott esernyők bánata csorog
bennem ma hajnal óta már.
Hiába ég a nap felettem,
lehangol, mint a másnapos szakáll.

Sötét a bánat kútja s mint a jég,
de tükrén mégis ott borzong az ég,
mélységbe hullott életem elé is
így tartja védő két kezét a kék.
A bánat így emel fel égre mégis.

( S nem tart soká. Ha rám figyelsz,
majd egyre égibb hangot hall füled.
S a végső szó után meséld el,
hogy bordán roppantott a rémület.)

1942 január 15
Related Posts with Thumbnails