Valahol már láttalak
talán egy nyári reggelen
harmatos fűben,virágok közt
suhantál el nesztelen.
Valahol már hallottalak
talán a lelkem mélye az,
ahonnan a fájó csendből
hallottam a hangodat.
Valahol már éreztem is,
azt hogy itt vagy oly közel,
s ma már tudom,a szívem az
hol felragyogtál,mint a jel
| ||||
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kormányos Sándor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kormányos Sándor. Összes bejegyzés megjelenítése
Kormányos Sándor:Mint a jel
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
