Michelangelo Buonarroti: Szonett

Szeretlek, de nem szívem szeret téged,
vagy nemcsak szívem, mert ez nem elég:
az öröklét vonz és mindentől félek,
ami múlandó, hazug vagy setét.

Mikor Istenből kiszakadt a lelked,
sok fényt hozott magával, s én merev
szempár vagyok csak, ki a földi terhet
látom rajtad, a húst s a bort, de mert

imádatom, mint hő a tűztől, el nem
válik az Örök Szépségtől, s mert benned
is Őt nézem, ki ok és okozat -

nincs menekvésem, s mindig visszatérek
s maradok, honnan menekülnöm kéne,
parázsló számmal homlokod alatt.

(Faludy György fordítása)

Szabó Magda: Végrendelet


Te egyedüli, aki sose bántott 
Te temess el, ha a gyilkos idő
megbír e testtel.
Te mondd el helyettem
mekkorát tévedtem
mikor megszülettem
mikor ember lettem
nem vérivó farkas
sovány rengetegben.
Te mondd el helyettem
egyszer nem tévedtem
egyszer nem vétettem
amikor ágyamat
szíveden vetettem.

Imre Flóra: Bergerett


Már végleg téged hordlak a szememben,
Mióta abszurd angyalként előttem
Ezen a foszló, végtelen napon
Megjelentél, hogy – ma már jól tudom –
Kiments a végső némaságból engem.

Hurcolnak hullámos vizek,
Énünkből kék forrás ered;
Ki tudja, milyen part a szerelem?
Én nem gyújtogató szemed,
Nem is bronzszobor testedet:
Homlokodon a ráncot szeretem.

Mint a dió, magamba kövesedtem,
Az életem csupán irodalom –
Nézlek belül, s nincs más mit mondanom
Latinul akár, vagy dal-keresetlen:
Már végleg téged hordlak a szememben.



Primerose: A Te lelked

Ma éjjel nyitva szívem kapuja
Átjár lelked szikrázó sugara
Sejtjeidből varázsolt
Érzelmekből sző köré fátyolt
Magamba szívom véremmé forralom,
Génjeimben lüktet, s hagyom.

Múlt, jelen, jövő, mi volt eltűnt,
Ahogy át jár a varázs, ha volt is idő -megszűnt.
szememből kigördül az "öröm" ,
Mily csoda a Te lelked!
Köszönöm!

Csakúgy


Simogat a nap
Akár a Te szavaid
de ez nem csalárd

Valódi tavasz
Ragyogó a napsugár
ne rondíts bele
Related Posts with Thumbnails