Ady Endre: EGY CSÓKODÉRT

Elmúlt a régi, tiszta vágy,
Amellyel egykor környezélek.
Epesztő, forró, balga láz
Égető lángja sorvaszt érted,
Egy csókodért mindent od'adnék
Egy csókodért nem kell az élet!

Egy forró csók, egy ölelés...
Lázas szivünk összedobogna...
Aztán jöhet, mit bánom én,
A kárhozatnak égő pokla!
...Nincs kárhozat, mely ily gyönyörre
Eléggé gyötrő, kínos volna!

Ady Endre: Csukott szemű csókok

Hogy csókosat egyszerre álmodunk,

Csak ennyit tudok róla.

istenem, az-e, akit gondolok?

Mindig megérzem,

Mikor lecsúszik a takarója.

Mi már talán sohse találkozunk

Bús vándorok mi ketten.

De ott vagyok, mindig, mikor kíván

És ő is eljött,

Akármilyen idegent szerettem.

Lehet, hogy dús, fekete a haja,

Ilyen hajat kívánok.

S óh jaj, az ő dús, fekete haját

Hányszor hozták el

Arcomra kócos, szőke leányok.

Még egyszer fogom más csókjainál

Szemeimet lezárni:

Majd ha ő is így csókol valakit,

Csukott szemekkel,

Mert engem nem bírt már tovább várni

Ady Endre: FÉLIG CSÓKOLT CSÓK

 

Egy félig csókolt csóknak a tüze

Lángol elébünk.

Hideg az este. Néha szaladunk,

Sírva szaladunk

S oda nem érünk.

Hányszor megállunk. Összeborulunk.

Égünk és fázunk.

Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér,

Ajkad csupa vér.

Ma sem lesz nászunk.

Bevégzett csókkal lennénk szívesen

Megbékült holtak,

De kell az a csók, de hí az a tűz

S mondjuk szomorún:

Holnap. Majd holnap.

Ady Endre: VALAKI, VALAKI EMLEGET

 

Valaki, valaki most emleget,

Mert nagyon könnyezõ vagyok

S elõttem párisi utca-ormok

Hasogatják az eget,

Szelíd kárpitját a nagy égnek.

Vidám legények

Jönnek dalolva

Sötét utcáknak mélyirõl.

Gondolkozom: kirõl, mirõl,

Mikor, mindegy.

Valaki, valaki most emleget...

Merre megyek,

Van-e út az utca-mélytõl

Föl a hasogatott égnek?

Még sokáig kisér az ének

S én botorkálok tovább,

Keresem, aki emleget,

Keresem lelkemben azt,

Akiért érdemes volna

Így élni búsan és loholva

Sötét utcákról nézve az eget.

Valaki, valaki most emleget,

Valaki szán,

Valaki szánja

Azt, ki Páris sötét utcáira

Dobva nézi, kivánja

Az eget

S akit megríkat az az ének,

Melyet dalolnak

Éjszakában vidáman veszõ

Rongyos, de társas legények.

Valaki, valaki most emleget,

Mert nagyon könnyezõ vagyok

S elõttem párisi utca-ormok

Hasogatják az eget.

Ady Endre: Láttalak...

Láttalak a multkor,

Mosolyogva néztél,

Éppen úgy, mint akkor,

Mikor megigéztél.

Vérpiros ajkaid

Mosolyogni kezdtek;

Olyan bájos voltál,

Mint mikor azt sugtad:

Édesem, szeretlek!

Láttalak a multkor,

Mosolyogva néztél,

Gyönyörű vagy most is,

De meg nem igéztél.

Vérpiros ajkaid

Mosolyogni kezdtek;

Olyan bájos voltál,

Mint mikor hazudtad

Ezt a szót: Szeretlek

Ady Endre:Nem adom vissza

Visszaadok én mindent,

Ha visszaadni lehet,

De nem adom vissza

A szemed.

Belőlem fognak nézni

Téged és egy kék tavat

S mit a földön nézni

Még szabad.

Visszaadok én mindent,

Ha visszaadni lehet,

De nem adom vissza

A szemed.