Babits Mihály: O Lyric Love

Terólad száll a dal, zivatarverte líra,

lantverte zivatar, lírai szerelem!

feletted ég az ég, alattad messze nyílva

a pokol, ingatag jársz ingatag helyen.

Örök parázsmező égeti földi lábad

s az égő fájdalom táncolni megtanít:

ütemes sántaság, mint aki tűzbe hágott

s kit kígyó csíp bokán, kapkodja talpait.

Kiáltanál, tudom, de zene lesz a jajból

mert egy ajk hangszerül hangolta ajkadat

egy szép zenés ajak, mely dalt fakaszt a dalból,

mint hangvillát ha ütsz, másik is hangot ad.

Ó hóbillentyüs ajk zenés, meleg csodája

hogy gyengéd hangjaid betöltik a leget

s mint rezgést rabul ejt a zongorák pedálja

ha elhallgatsz, a szív zenéje emleget.

Ó kedvesem, ki vagy? Előtted messze nyílva

az ég, sugárosan jársz sugaras helyen;

utánad dús pokol, zivatarverte líra,

lantverte zivatar, lírai szerelem.

Babits Mihály /I. éves bölcsész/

"Mi a lélek, mi az egyéniség?

Nem valami külön létező dolog, nem anyag, hanem csak forma és szín.

Gondolataink, hangulataink benyomásokból és érzetekből alakulnak,

a benyomásokat és érzeteket pedig a külső világból kapjuk.

Ekként nincs egyetlen gondolat vagy érzelem, mely velünk született volna: minden lelkiállapotunk

a külső világ ránk hatásának eredménye. A lélek pedig nem egyéb, mint a lelkiállapotok összessége.

A lélek olyan, mint egy tiszta lap, melyet a világ ír tele, vagy inkább mint egy üres kancsó,

melyet a világ tölt meg színes boraival. S ha nincs két egyforma lélek,

vagyis ha minden embernek külön egyénisége van, az egyrészt azon alapul,

hogy nincs kettő, aki ugyanazt a világot látná, másrészt, hogy nincs kettő,

aki ugyanúgy látná a világot. A folyadék alakja a kancsó alakjától függ. Azt hiszem,

egészen érthető lesz a dolog, ha a fényképészetről veszek példát.

Ugyanazon dolog fényképe más és más lesz más géppel és más lemezen.

A kép minősége a gép minőségétől, a lemez színétől is függ.

 Ilyen fényképezőgép a mi lelkünk is. Mindenikünk lelkében a világ tükröződik vissza,

 de mindenikünkben másként tükröződik. S a lélek maga, az egyéniség nem egyéb,

 mint a világnak egy sajátságosan színezett tükörképe."