Jonathan Jeremiah - Happiness

Heinrich Heine idézetek német költő, író, újságíró

Heinrich Heine

német költő, író, újságíró

És a világ végül is igazságos, megbocsátja a lángot, ha elég erős és igaz a tűz, és szépen és hosszan lobog. A hiún ellobbanó szalmalángot keményen ítéli meg, és kigúnyol minden bátortalan fél-izzást. A világ tisztel és becsül minden szenvedélyt, mihelyt valódinak bizonyul, és az idő ebben az esetben bizonyos legitimitást is szerez.

***

Senki sem annyira őrült, hogy ne találna egy még őrültebbet, aki megérti őt.

***

Ahol a szavak elhagynak bennünket, ott kezdődik a zene.

***

Hogy mit jelent a sorscsapás, azt minden ember tudja, de azt, hogy mi a szerelem, még senki sem derítette ki.

***

Angyal azt mondja: égi öröm;
ördög azt mondja: pokoli kín;
ember azt mondja: szerelem.

***

A boldogság könnyelmű fruska, nem időz sokat egy helyen,
hajad szemedből elsimítja, megcsókol, s tűnik hirtelen.

***

Heinrich Heine: A dal szárnyára veszlek

  SZINYEI-MERSE PÁL  -SZERELMESEK (1878)

A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN

A dal szárnyára veszlek,

s elviszlek, kedvesem,

a Gangesz-parton a legszebb

ligetbe röpülsz velem.

Ott szelíd holdsugárban

virágzó kert susog.

Rád, nővérünkre várnak

a lenge lótuszok.

Ibolyák enyelegnek halkan,

fenn csillag nyúl magosan.

Mese csordul a rózsák ajkán,

rejtelmesen, illatosan.

A gazellák rád függesztve

szemüket, néznek komolyan,

és hallod, amint messze

morajlik a szent folyam.

Leheverünk a gyepre,

hol pálmák árnya ring,

s álmodjuk mindörökre

szerelmes álmaink.

Heinrich Heine: MINT EGY VIRÁG,OLYAN VAGY

Mint egy virág, olyan vagy,

oly tiszta, szép, szelíd.

Elnézlek, és szivemhez

a bánat közelít.

Kezem véd könyörögve,

meghallgat tán az ég:

ilyen maradj örökre,

ily kedves, tiszta, szép.

(Képes Géza)

Richard Marx - Right Here Waiting For You

Fazekas Margit /Szomorúfűz/: Lélekgyógyító Balaton

A távolban vitorlások siklottak a vízen. Szép látvány volt.

Nosztalgiával figyelte a kecses hajókat. Könnyű szél fújdogált,

lágy simogató érintéssel, bele-belekapva könnyű vászonruhájába.

A part meleg homokja talpait simogatta.
Imádta a tavat. Ha munkája engedte, szeretett üldögélni a napsütötte parton,

vagy esténként kis háza teraszán – rózsái között – figyelni a naplementét.

Elnézte, ahogy a vízben egy nagy vöröslő tűzgömbként

ragyogott vissza az izzó alkonyi nap. Csodálatos volt a látvány.

A ház, amelyben lakott, a Balaton partján állt. A kis kert a vízig húzódott.

Ez a kis ház és a tó – ugyanazt jelentette neki – a szüleit,

a gyermekkor emlékét, a szeretetet és a Balaton csodás szépsége

lelkének nyugalmát, gyógyulását. Az alkonyatban a kertből

a nagy végtelen vízfelületre látott. Szerette nézni a szél

szárnyán feszülő és repülő vitorlásokat. De nem csak nézni szerette,

hanem lerajzolni is a látottakat – csakis a maga kedvtelésére.

A házban nagyon sok kép őrzi keze nyomát.
Kedvelték a partszakaszt a művészek is. Rajzoltak, festettek.

De nagyon sok szépséget, örömöt adott a vízi sportok szerelmeseinek is a tó.

A balesete óta nehezen mozgott, talán emiatt is – zárkózottá vált.

Barátai ugyan sokszor meglátogatták, de ő nem szívesen járt társaságba.

Szeretett a könyveivel, a képeivel lenni és a számítógépével.

Hisz a munkája is ahhoz kötötte. Mivel az utóbbi időben

állapota rosszabbra fordult, hosszabb távra,

dolgai intézésére elektromos mopeddel közlekedett.

Egy évvel ezelőtt – egy kortárs festő kiállításán,

amely a közelben lévő kisvárosban volt, megismerkedett egy férfivel,

akivel azóta is tart a kapcsolata. Párszor találkoztak, de az éjszakákba nyúló netes és telefonos beszélgetéseik folyamán mélységekig megismerték egymást.

Most újra beleegyezett egy újbóli találkozásba. Minden félelem,

minden feszültség benne van, hogy hogyan lesz tovább. S

zorongással várja a találkozást, hisz az előző kapcsolatából fájdalmas,

becsapott érzéssel szabadult ki. A kesernyés szájíz nehezen múlik el.

A múltból feltörő emlékeket - amelyek mindig is ott éltek benne -

- nem tudta a felejtésbe visszagyömöszölni.

Helén elindult vásárolni, hogy készülni tudjon vendége fogadására.

Először kedves öreg barátjához nézett be, aki kis üzletében képeket,

könyveket árult. Az eladásra kínált képek között az ő rajzai is ott voltak.
Véletlenül találtak egymásra, két évvel ezelőtt. A lány egy szép,

ragyogó napsütötte kora őszi napon rajztáblájával ölében

üldögélt a parton, mikor Miklós bácsi feleségével arra sétált.

Az idős férfi szerette nézni a művészeket. Műértő szemmel értékelte,

nézte a képeket és válogatott közöttük. Ekkor látta meg a lány rajzát,

majd a többi, szebbnél szebbet, amit Helén készített.

A külföldi nyaralók által nagyon keresettek lettek a képei.
Miklós bácsi nagy örömmel fogadta őt most is, és nem kis összeget adott

át az eladott képei után. Még kicsit beszélgettek, majd a lány folytatta útját.

Bevásárolt. Jól felpakolva ért haza. Szeretett főzni, sütni,

a konyhába serte-pertélni, de saját magának gyors ételeket készített,

hogy minél több időt tudjon a Balaton parton, a képeivel tölteni.
A munkáját is szerette precízen, időben elvégezni.

Könyvelői munkát végzett egy biztonsági cégnek.

Nagyon meg voltak vele elégedve. Többször kérték,

hogy vállaljon más cégeknek is könyvelést, de nem szeretett volna robottá válni.
Baráti kapcsolatai régi barátságok voltak: gyerekkorból, a főiskolai évekből és balesete előtti munkahelyéről is. Hű volt. Szerette maga körül az állandóságot.

Szellő szárnyán sodródtak az érzései, az emlékek. Elmerült gondolataiba.
Fájdalommal emlékezett arra a napra, amikor a 30-ik születésnapjára készült,

kedves barátait várva. A közeli nagy bevásárlóközpontba indult bevásárolni.

Talán kicsit izgatottabban, talán nem olyan figyelemmel.

Az átjáró zebráján zöld útja volt és ő elindult. Kb. az út közepén járhatott,

mikor egy autó elgázolta. Nem sok emléke maradt a balesetről,

csak a fájdalom és a hónapokig kórházakban töltött időszak

történései, a keserűsége és az élni nem akarása.
Ennek már 10 éve. Orvosai nem sok jóval kecsegtették.

Sokáig kétes volt, hogy valaha lábra tud állni, hisz komoly

gerinc és láb sérüléseket szenvedett. Műtét műtétet követett,

végül az O.O.R.I.-ban tudták lábra állítani, mintegy három hónapos

kezeléssel. Hazaérkezése után – lelkének végleges gyógyulását a

Balatontól, - szeretett tavától és kis otthonától kapta meg.

Helén csinosnak mondott nő volt. Világosbarna vállig érő haja,

kék szeme és kissé teltebb alakja volt. Az egész lényéből sugárzott valami csábító,

ami vonzotta az embereket, főleg a férfiakat, akik bizony utána fordultak.

De ő csak egy valakit szeretett: Zolit. A 30-ik születésnapján

– mikor a balesete érte – akkor szerettek volna jegyet váltani.

Már nem voltak fiatalok, hiszen Zoli is 38 éves volt.

Mikor a lány balesete megtörtént, úgy érezte, nem kötheti tovább magához,

mert nem érezte magát teljes értékű nőnek.

A balesete során egy olyan sérülés is érte,

hogy gyereket vállalni is rizikó lett volna. Ezért gondolta úgy – Zolival is megbeszélve – jobb, ha visszaadja a férfi szabadságát.
Kórházi ügyei közel két évig tartottak – így baráti kapcsolatain

kívül egyedül maradt, a tavalyi évig, amikor megismerkedett

Andrással azon a kiállításon.
Izgatta a férfi, akinek egész lénye sugárzott.

Valami volt, ami nagyon vonzotta Helént.

Jóképű, őszülő, huncutul mosolygó, barna szemű férfi volt,

aki egy korábbi betegségéből kifolyólag egy láb amputált volt.

Elváltan élt, fordítóként dolgozott, amit otthon végzett.

Két ragyogó szeme mélyén titkokat rejtett, ami a lányt rabul ejtette.
Hosszú idő után először nem Zolira gondolt, hanem Andrásra,

a találkozásra. Az újbóli találkozásra gondolt,

ami talán sok mindent eldönt. A képek, a Balaton most csak a szeméig hatoltak,

a gondolatai már máshol jártak. Vágyott arra, hogy egy szerető

társ legyen mellette, akivel megoszthatja örömeit, bánatát.

Akivel együtt lehet, akivel együtt lélegezhet, gondolkodhat, aki lelki társa lesz.

Az ablakhoz ment. Lágy szél lengedezett, hajladoztak a fák lombjai.

A tó a messzeségből olyan volt, mint egy festmény.

A hullámok fodrozódtak a szél hatására. Csodálatos volt minden. Ha nekiült,

- mindenről elfeledkezve rajzolt. Érzékei kiélesedtek.

Látta az ablakból, hogy a szél felélénkült, és megjelentek az égbolton

a viharfelhők morcos fodrai. Éles csattanással villám hasított végig a horizonton.

Gyorsan, hirtelen tört rá a vihar. Megborzongott, mint mindig,

hisz ma is benne van a feszültség és a félelem a viharra.

Hirtelen elkezdett ömleni az eső. Vacogott a zaklatottságtól.

Amilyen hirtelen tört ki, olyan hirtelen lett vége is a nyári viharnak.

Újra kisütött a Nap.

Lassan készülnie kell, hisz András hamarosan megérkezik.

Élvezte a készülődést. Eközben gondolatai szárnyaltak.

A férfi nem mindennapi ember. Úgy érzi, megtalálta benne,

akire mindig is vágyott. Halk zene szólt a rádióban, s mire elkészült,

András megérkezett. Autójával beparkolt a lugas mellé,

nagy virágcsokorral kezében köszöntötte Helént.

Ezután meggyújtották az asztalon a gyertyákat, Helén tálalt.

Csendesen, halk zene mellett, - beszélgetve vacsoráztak.

A vacsora végeztével a férfi pezsgőt bontott ,

amit már a teraszon fogyasztottak el.
A lemenő Nap aranyfényben ragyogtatta a Balatont.

Visszatükröződő fényei meseszerűvé varázsolták a tájat.

Bűvölten álltak, egymást átölelve, nézve a messzeségbe,

a tóra, a naplementében. Lassan legurult az izzó,

vörös gömb a láthatáron és beesteledett. A kellemes,

langyos estében nyoma sem volt a délutáni nagy viharnak.

Enyhe szellő fodrozta a hullámokat. A lány haja is aranyfényben ragyogott.

A lenyugvó nap sugárözönt zúdított a vízre, ami lángolt,

mint a nyári, tűző nap a horizonton.
Zene, dallamok. Remény egy kis boldogság után,

vágy egy szerető, ölelő kedves után. Erre vágytak mindketten régóta.

Lassan kigyúltak az égbolton a csillagok. Először az esthajnalcsillag ragyogott fel,

majd a sok csillag sziporkázott, és ezüst fényével megjelent a vén,

öreg hold is. Lenyűgözte őket a látvány.

A férfi keze úgy ért Helénhez, olyan finoman, mintha attól félne,

elillan előle és mindez csak látomássá válik.

A lány beleborzongott ebbe az érintésbe. Átölelve egymást, halkan beszélgettek.

Mindketten tudni akarták a másik gondolatait, szándékait.

Vallották be egymásnak érzéseiket.

- Szeretlek, szeretlek! - Mit gondolsz, miért vagyok itt?

Lassan szétrepedt a páncél, amit idáig maga körül tudott.

Szemét elhomályosították a könnyek. Az égbolt csillagszikrákat szórt

a sötétkék horizonton, fürtökként tündöklöttek.
Így érte őket a vörös-sárgás kinyíló hajnal.
A Balaton felől párás kapu nyiladozott.

Szemébe sütött a Balaton felől a ragyogó napfény.

Glenn Miller-In The Mood

Szabó Lőrinc: Holdfogyatkozás

Nyáréji tó. Jegenyék, álmodók.

Sugársokszögön körben ráng a pók.

Öreg ezüstben öreg topolyák.

Ünnepély ma a megbűvölt világ

s nagy némajáték: éjfél s egy között

Árnykúpunk hegye lassan átsöpört

az égi Gömbön, s úgy üzen felém,

hogy van a Földön túl is esemény.

De, lám, a csillag újra gyúl s tovább

hinti az űrbe halk álomporát.

Bár meg se moccan, rohan minden út.

Kúszik rólunk is a fekete kúp.

Búcsuzót gügyög a fülemüle.

Álommá zsongul a tücsökzene.

Majd a legpuhább lepke is elül,

a Hold a szomszéd kertbe menekül

s ott játszik tovább, ezüstcsöndü fény,

a pók sokszögű tündérlemezén.

Lucian Blaga: A VERS

A villám sem él sokáig
fényében magányosan,
csupán addig, míg elérhet
felhőtől az első fáig,
mellyel egyesülni vágyik.
A vers maga is olyan.
Fényében magányosan
addig él, ameddig élhet,
felhőtől elér a fáig,
indul tőlem, s meglel téged.

(Lengyel Ferenc fordítása)

Garai Gábor: RÓZSA

Fölszisszentél:
ez a rózsa, ha
porcelánból volna, micsoda
bárgyú giccsbe fagyna ugyanaz
a langy tea-szín, a sugaras
vörös erezet, a szűz szirom,
a gyöngypermet a csöpp bolyhokon,
mily torz volna ragyogása is,
milyen esetleges és hamis. –

Mert nem attól szép és igazi,
hogy kelyhét így csak ő bontja ki,
hogy porzói ( épp ennyi s eképp)
körülállják óvón a bibét,
hogy való példány s botanikát
igazol, - de attól, hogy virág,
hogy a húsán nem szintétikus
harmat pereg, de ott záporoz
gyönge rostjaiban az idő,
hogy levágottan is egyre nő,
hogy most ilyen s egy perc múlva más,
hogy szüntelen, lázas virulás,
hogy elhull és többé nem terem
eleven mása már sohasem,
hogy nem örök benne semmi, csak
az ezer halandó változat.

Lényegét ha kőbe költenéd,
ne testét mintázd – az életét,
illatát, mely oly illanó,
mint kimondva elhaló a szó;
azt a titkát kell megfejtened,
hogy miképp egy és ezerszeres,
sorsát kell alkká öltsed itt:
miként tölti be törvényeit,
hogy micsoda zuhogásban áll,
míg kigyújtja s elfújja a nyár.

Gloria Gaynor - Can't take my eyes off you.

Primerose: Nem tudsz szeretni

 

Verő ereket hasít bennem lényed,

s magad valahol távol.

Nem menekülhetek a sors

mérgező, tüzes nyilától.

Mely akkor talált szíven

mikor szemembe néztél

Bájolgó szép szavakkal

Dzsinnként megigéztél

ahányszor előttem álltál

a "MINDEN" - így láttalak,

s testembe, mint százezer tüske,

húsomba fúrtad magad.

Szeretném olykor kitépni,

szétvágni a "nincs is" köteléket,

s mindig újra megpróbálni,

hogy ismét nélküled éljek,

de nem merem bolygatni,

a sűrűn engem átszőtt bilincset,

tán a végsőkig siratnám,

azt a valótlan nem létező kincset

Vagy ha szívem szaggatnám

apró  cafatdarabokra,

- nekem már nem kell -

így dobnám a porba.

Se így- se úgy nem jó,

semmit sem tehetek.

Tüskés bennem élő

indákat dédelgetek.

Már mindent elfogadok,

de nem tudom feledni

Hogy bár csontjaimban

Te lettél a velő,

igazán, szívedből

sosem fogsz szeretni.

Primerose: Apró titkom rád bízom

Kinézek az ablakon

- Köszöntelek szép napom!

- Ha volna rám egy pillanat,

megsúgnám a titkomat.

- Érzem, nálad jó helyen,

nem száll tovább, megpihen.

- Rabja vagyok, jól tudom,

mégis szárnyam szabadon.

- Ha kibontom minden éjjel,

repülök az éji széllel,

s lecsüccsenünk Ő meg én

a Szaturnusz gyűrűjén.

- Ott mesélünk sok csodát,

lopva vívunk csók csatát,

kergetőzve, egybe fonva,soha el nem engedve

mint a kalács, mit most süt a kemence

csillag poros utakon, ha sétálunk

szorosan fog, összeér a mi vállunk

ha rám néz- két szemében ott vagyok,

nevetve kínálja a holnapot.

Így vagyok én édes rab,

ki csak így lehet szabad.

... és most... Kedves Szép Napom ,

ez apró titkom rád bízom,

süss le rá ha látod Őt,

kitől - egy apró szívnek szárnya nőtt.

Primerose: A Te két kezed

Szeretlek én, Magasságos ismerem parancsaid,

s ami telik megteszem!

Engedd hát hogy szóljak hozzád, nem kenyerem a gonoszság

szavam ne véld, hogy szemtelen!

Gondosan formáltad és tudom okkal tetted,

hogy az ember fiát ily szívvel teremtetted!

Egyet kapott csak magában ,

hogy párját lelje a nagy világban

Szeressen és adjon sokat

gyűjtse be a szép dolgokat.

Sokan vagyunk mindenki más

nem akad sok egyforma társ,

így hát meg kell becsülni

ha hallod a szót repülni !

Hibázhatunk nagyot sokat

kapjuk is a pofonokat

Ettől leszünk mindig többek !

Mert erősít mi nem öl meg !

Én is csak egy lélek vagyok,

Nagy csodákról mit sem tudok

Nem váltok meg egy világot

egy kis ajtó, mit kitárok.

Szemem nem kukkol, csak halkan figyel!

gondolatom a semmi nyeli el.

Csak kérdezlek " mindent tudó" !

Ugye nincs hiába való,

van-e hát csodák világa

hol a szív a szívnek párja?

Hol szikrából tüzek gyúlnak

lelkek egymásba borulnak

Boldogság a virág neve,

szerelem a nyíló helye.

Nem kell vigasz nincs is bú ,

ott senki sem szomorú.

Boldogan él mind valahány,

azt sem tudják mi a magány.

Nem vívom ki haragod

Inkább akkor hallgatok!

A hangom rejtve,már szólni nem mer

Én vagyok csak, " a másik ember" !

Bocsásd meg ha kérdezek!

Hisz Te adtál szívet!

A Te két kezed!

Fever - Peggy Lee

Szerző: Szavak

Talán a szívem most szemtelenül merész,

s félek, hogy minden szó, már túl kevés.

Ma hozzád szólni vágyna ajkam,

úgy,ahogy a világot Benned láttam.

Lám, így lettél Te bennem üde reggeli gondolat,

kisöpörve,elűzve minden baljós gondokat.

Még nem ütött a harang misére,

De szép lelked, már rálapult szívemre.

Édes hangod nélkül így lett a drága csend,

s karod, békeszigete, hol megpihent a rend,

a sokat hajszolt, kergetett, megfáradt szívem,

miről oly gyakran képzelem s hiszem,

csak azért doboghat még újra,

hogy végre s mindörökre megtanulja,

Te vagy az élet illata, édes íz a számban.

Mikor nagy melegemben hűsszellő érintésére vágytam,

voltál Te a hűst adó harmat az én lázas testemen,

vadrózsaillatát hordó szellő a zöld réteken.

S így lett haragod sötétfelhő, belőle nyári zivatar,

vágyad izzó éh, mi csupáncsak engem akar!

Tőlem a messzeségben jártál, zsák borult szívemre,

könny csordult az üres helyedre.

Irdatlan hiánya féltőn simogató kezednek,

álmatlan leplet cipeltek könnyes szememnek.

Voltál magad, éjszakámon a fény,

árnyékom, az elérhetetlen lény.

Vigaszt, örömöt hozó mennyei tündér,

kinek pillantása, egy élettel felér.

S csillapító, hűvös, kristálytisztavíz rekkenő nyárnapon,

forró csókod bőrömön, a csattanó vakon.

Édesen fájó szabadságom és rövid, tüzes láncom,

melegségem fázós hajnalon, s részegítően szép álmom,

kihez érkezni, s odabújni mindig vágyom.

Te lettél s vagy a tündérvilágom,

az igaz, nagy szerelmem, boldogságom!

Forró Hajnalka: Egyszer

Szótlanul terülnek el

A csend szavai,

Lágyan érintenek -

Csillaggá csókolják

Szívemet,

Amíg emésztő tűzként

Egy leszek veled.

Kamarás Klára: Álomhajó

Most kék vizen lebeg ezüst hajóm.

Madárdal száll felém, s oly álmodón

érint a szellő, mit fényes selyem...

Repüljünk át az álomtengeren!

Figyelj! A parton pálmák intenek,

a távolban talán egy kis sziget...?

Kit érdekel most élet, vagy halál,

ha egy-két ilyen álom rámtalál...

Tovább, tovább... nincs veszve semmi sem,

még itt vagyok, még feldobog szívem.

Még hajt a vágy, leírni azt mi jó...

Ne haggy el álom... fény... ezüst hajó...!

Ella Fitzgerald & Louis Armstrong: Dream A Little Dream Of Me

Primerose: Merengés

TERÉK PETRA : Álmodozás/Daydream

Nem tudom, hová téved szemem

Hiszen a semmit kémlelem,

De jó nagyon, mert elhiszem

hogy itt ülsz most is velem

Átkarolsz és rám hajolsz

csókok között súgva szólsz

Én csendben iszom szavad

és szerelmemmel borítalak

Primerose: Szívem egy kottafüzet

Bábel Klára hárfaművész

szívem egy kottafüzet

s benne sok-sok dal van

mint kandallóban a tüzet

úgy szít most egy dallam

billentyűm nem vért pumpál

az éltető taktust veri

a pitvarok adják

a csodás hangzást neki

ám ez nem csak úgy születik

édes szavak élesztgetik

egy száj szólítja a verőt

csókokkal ad neki erőt

rezeg a vér,s az idegszálak

szonáták és duettek szállnak

az égbolt is beleremeg

ahogy Te pengeted ezt a szívet

Primerose: Nem igaz

az nem igaz, hogy magadért szeretlek
magamért, hogy életben maradjak
ahogy a levegőt, a vizet és az ételt.

az nem igaz, hogy veled akarok lenni
részeddé szeretnék válni, ahogy a sejtjeid
eggyé olvadva akarni a levegőt, a vizet és az életet.

Miriam Hernandez...Se me fue