Valaki, valaki most emleget,
Mert nagyon könnyezõ vagyok
S elõttem párisi utca-ormok
Hasogatják az eget,
Szelíd kárpitját a nagy égnek.
Vidám legények
Jönnek dalolva
Sötét utcáknak mélyirõl.
Gondolkozom: kirõl, mirõl,
Mikor, mindegy.
Valaki, valaki most emleget...
Merre megyek,
Van-e út az utca-mélytõl
Föl a hasogatott égnek?
Még sokáig kisér az ének
S én botorkálok tovább,
Keresem, aki emleget,
Keresem lelkemben azt,
Akiért érdemes volna
Így élni búsan és loholva
Sötét utcákról nézve az eget.
Valaki, valaki most emleget,
Valaki szán,
Valaki szánja
Azt, ki Páris sötét utcáira
Dobva nézi, kivánja
Az eget
S akit megríkat az az ének,
Melyet dalolnak
Éjszakában vidáman veszõ
Rongyos, de társas legények.
Valaki, valaki most emleget,
Mert nagyon könnyezõ vagyok
S elõttem párisi utca-ormok
Hasogatják az eget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése