Primerose: Miért?

Miért kékebb az ég ,
ha rád gondolok?
Miért szebb a madárdal,
ha hozzád bújok?
Miért nyílik ki a rózsa,
ha ajkamra csókolsz?
Mért virágzik az orgona
mikor nekem bókolsz?
Miért zöldebb minden bokor
ha reggel téged látott?
...vagy mért látom én
sokkal szebbnek veled a világot?
Miféle varázslat
lakozik szívedben,
amitől az élet, lábad nyomán,
százszor szebben kiserken (?)

Miles Davis - Smoke gets in your eyes

Radnóti Miklós: HA RÁMFIGYELSZ…

Lélekzetem gyorsan tünő
ködöt lehell az ablakon;
homálya holdja egyre nő,
ahogy magamat faggatom.
Mi hozhat még nekem vigaszt?
Szerelmem is bogozhatatlan,
sugárzik mint a fájdalom
és éjjelenként fölriaszt.

Kabátom belső balzsebében,
épen szívem fölött a tiszta toll.
Rosszkedvem füst ott fenn a nyári égen
s ki gondol rám, ha most az égre néz?
s ki válaszol? magamban van honom.
Ablaknál állok, itthon, s mégis úgy,
mint hullámverte zátonyon
berajzolt testű tengerész.

Kéken lebeg az ég felettem
s ázott esernyők bánata csorog
bennem ma hajnal óta már.
Hiába ég a nap felettem,
lehangol, mint a másnapos szakáll.

Sötét a bánat kútja s mint a jég,
de tükrén mégis ott borzong az ég,
mélységbe hullott életem elé is
így tartja védő két kezét a kék.
A bánat így emel fel égre mégis.

( S nem tart soká. Ha rám figyelsz,
majd egyre égibb hangot hall füled.
S a végső szó után meséld el,
hogy bordán roppantott a rémület.)

1942 január 15

. kaktusz

Tudod arra gondoltam, 

a csend különleges dolog, 

különleges, 

mint benne az ember, 

a hangulatnak a gyermeke ő is: 

sokféle van, 

van közöttük halálos 

és titokzatos, 

süket és elviselhetetlen, 

néma és bátortalan, 

sokszor már gyáva, 

és nagyon unalmas, 

bamba, 

de lehet elgondolkodtató, 

döbbenetes, álmélkodó, 

se szeri se száma annak, 

ami őt, a csendet okozza... 

lehet boldogító, 

a csodát követő, felemelő, 

és félelmetesen ijesztő, 

az ember vágyik rá 

és menekül előle, 

se vele, se nélküle, 

szenved a csönd nélkül, 

örökké csak vele: 

megbolondul… 

de ha egyszer 

a lélekbe végleg beköltözik, 

az a békességnek a csendje, 

a szeretet háborítatlan nyugalma, 

a hangulat nem uralja, 

a lélek békéje 

a szeretet megnyugtató csendje, 

csend, ami mégis

földöntúli muzsika.

2013. január 14.

József Attila: A SZEMED

Nagy, mély szemed reám ragyog sötéten
s lelkemben halkan fuvoláz a vágy.
Mint ifjú pásztor künn a messzi réten
subáján fekve méláz fényes égen
s kezében búsan sírdogál a nád.

Nagy, mély szemed reám ragyog sötéten
s már fenyves szívem zöldje nem örök.
Galambok álma, minek jössz elébem?
Forró csöppekben gurulnak az égen
s arcomba hullnak a csillagkörök.

Nagy, mély szemed reám ragyog sötéten
s a vér agyamban zúgva dübörög.

V. Hugo: MERT MINDEN FÖLDI LÉLEK

Mert minden földi lélek

valakibe

átszáll, mint illat, ének,

láng vagy zene;

mert minden élet annak,

amit szeret,

rózsákat mindig ad vagy

töviseket;

mert április a lombnak

víg zajokat

s az alvó éj a gondnak

nyugalmat ad;

mert vizet a virágnak

az ébredő

hajnal, cinkét a fáknak

a levegő,

s mert a keserü hullám

ha partra hág,

a földnek, rásimulván,

csókokat ád:

én, csüggve karjaidban

az ajkadon,

a legjobbat, amim van,

neked adom!

Gondolatom fogadd hát:

csak sírni tud,

ha nincs veled, s tehozzád

zokogva fut!

Vágyaim vándorolnak

mindig feléd!

Fogadd minden napomnak

árnyát, tüzét!

Üdvöm gyanutlanúl és

mámorosan

hízelgő dalra gyúl és

hozzád suhan!

Lelkem vitorla nélkül

száll tétova,

s csak te vagy íme végül

a csillaga!

Vedd múzsámat, kit álma

házadba visz,

s ki sírni kezd, ha látja,

hogy sírsz te is!

S vedd - égi szent varázskincs!

vedd a szivem,

amelyben semmi más nincs,

csak szerelem!

(Szabó Lőrinc)

Kökény Attila - Nekünk másképp járt a boldogság

Primerose: Te meg én

Fantáziarajz a Kepler-47 rendszeréről. A csillagpár az első olyan fedési kettős, melyben két bolygó kering cirkumbináris pályán.Fotó: T. Pyle / Caltech

Ha a csillagokat nézem
Szemedre emlékszem
amint felgyulladt a fénye
Lelkem legbelső mélyébe
 

Fülembe súg az ősz dúdolva
Mintha kedves hangod volna
Csókról mesél, szerelemről
hogy lett egy a két emberből
 

Könnyek, csókok, nevetések
vad szerelmes ölelések
részem vagy, bevéstelek
génjeiben rejtelek
 

Semmi sem vész el
tovább él másban
s születik újjá
örök körforgásban
 

Két kis szerves pont
az univerzum peremén

él tovább a csillagokban
ahogy csókolt, Te meg én

Primerose: Ráébredés

Bárányfelhők játsztak az égen

Ahogy sétáltunk kéz a kézben

A nap sem villant szebben

Mint két szemed szememben

Fülembe súgtad, mint egy imádságot

S felismertem benne e végzetes valóságot:

-Ha a föld kifordulna tengelyéből, egészen

-Én akkor is részed leszek, s Te /Kincsem/

részem