Tudod arra gondoltam,
a csend különleges dolog,
különleges,
mint benne az ember,
a hangulatnak a gyermeke ő is:
sokféle van,
van közöttük halálos
és titokzatos,
süket és elviselhetetlen,
néma és bátortalan,
sokszor már gyáva,
és nagyon unalmas,
bamba,
de lehet elgondolkodtató,
döbbenetes, álmélkodó,
se szeri se száma annak,
ami őt, a csendet okozza...
lehet boldogító,
a csodát követő, felemelő,
és félelmetesen ijesztő,
az ember vágyik rá
és menekül előle,
se vele, se nélküle,
szenved a csönd nélkül,
örökké csak vele:
megbolondul…
de ha egyszer
a lélekbe végleg beköltözik,
az a békességnek a csendje,
a szeretet háborítatlan nyugalma,
a hangulat nem uralja,
a lélek békéje
a szeretet megnyugtató csendje,
csend, ami mégis
földöntúli muzsika.
2013. január 14.
2013. január 14.
