| 
Valahol már láttalak 
talán egy nyári reggelen 
harmatos fűben,virágok közt 
suhantál el nesztelen. 
Valahol már hallottalak 
talán a lelkem mélye az, 
ahonnan a fájó csendből 
hallottam a hangodat. 
Valahol már éreztem is, 
azt hogy itt vagy oly közel, 
s ma már tudom,a szívem az 
hol felragyogtál,mint a jel  | ||||

 
 
