Tudod arra gondoltam,
talán az eredeti terv szerint,
az ember tökéletes műnek készült,
olyannak,
amit felületesen átlapozni nem elég,
aki érteni szeretné,
annak el kelljen benne mélyedni,
ahogy egy igazi nagy műhöz illik,
amit kevesebben vesznek a kezükbe,
még kevesebben értenek,
de aki kíváncsi rá,
az rá időt szán,
akit érdekel a lényeg,
megkeresi, ha rátalál,
gazdagabb lesz tőle,
az életét kíséri végig ,
de a mű, vagyis az ember
rájött útközben,
lehetne népszerűbb sokkal,
sokkal olvasottabb,
ha engedne magából,
ha könnyedebb,
kevésbé igényesebb lenne,
ha kevesebb a mondanivalója,
több lehet a rajongója,
igaz,
csak ideig-óráig,
csak amíg átlapozzák,
csak amíg kiolvassák,
s mert semmi különöset nem találnak,
mint olvasottat kipipálják,
a sorsa,
mint minden könnyű kis regénynek,
amit olvasnak sokan,
de ami mély nyomot nem hagy,
az ember arra vágyik,
hogy sokan olvassák, és legyen,
aki az olvasmányban el is merül,
de az csak keveseknek sikerül,
hogy egyszerre legyen mély értelmű,
és mindenki számára érthető.
2010. szept.04.
