Álmaimból riadva éjjel
még felsírok hangtalan
szemem könnyben ázik
bár tudom mily hasztalan
Még hallom a dallamot
lábam lépné ritmusát
még dobbantja a szívem
utolsó taktusát
arcom párnámba fojtom
s sikolt a néma fájdalom
Rám törnek éji árnyak
s nincs immár oltalom
szélesre tártam lelkem
s lám most beleszakad
hát tiszta szívvel szeretni?
már tudom: sosem szabad
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése