Primerose: Néha...

Evelyn De Morgan - Evening Star-tenger felett

Néha,felszeretnék szállni és csillaggá válni

Házad felett járni, csendben, titkon várni,

Mikor fogsz már végre, az ablakhoz állni!

Akkor felragyogni, sok,sok szikrát hányni

Bűvös táncot lejteni, téged, csillag porral hinteni

Addig gyűjtögetni energiám, s fényem

Hogy, mire ott leszel, gyönyörűen égjen

Káprázatot szórnék, egyenest szemedbe

Hogy ne látszódjék más, csak is Én,
                                                                        akkor,
                                                                           ott,
                                                                                 este.

Primerose: Irígy vagyok

Irigy vagyok a napra,

mely rád ontja arany sugarát!

Irigy vagyok a komisz talajra,

mely viseli lábad nyomát!

Irigy vagyok a madárdalra,

mindig füledbe zengheti énekét ,

s a rózsa vörös hajnalra ,

mely nálad nyitja fel szemét !

Irigy vagyok az üvegpohárra,

Ő nap mint nap a szádhoz ér !

Ó, de lennék én pohár ott...,

nem is adnám semmiér’!

Bárcsak volnék tollpihe,

mely párnádról az arcodra libben,

vagy puha selymes takaró,

hogy minden éjjel beterítsen!

Kezem, ha paplan csücske volna,

ölelnélek, vigyáznám álmaid,

S lágyan csendben kisimítnám

élet gyűrte ráncaid!

De talán, ha volnék inged,

Jaj! De azt is le kell venni!

Bárcsak élnék mindig benned,

és te sem tudnál elengedni!

Michael Jackson - You Are Not Alone

Gyurkovics Tibor: Nap

Ferenczy Károly-Madárdal

Bársony hideg csontjaimban,

egész belülről fázom én,

ahol leheletvékony ing

mögött az ember él, ha él.

Megyek a parton, fény röpül,

a látható világon innen,

hideg por ül a hegyeken,

simíts meg Nap, simíts Isten.

Gyurkovics Tibor: Kezem

Kezem kezedre hullva

bizonnyal éhezem,

hogy nem eteted bújva

kezeddel a kezem.

Nem eteted elégszer

csak néha, napra-nap,

kezemből mint az ékszer,

ha az éhség kicsap.

Gyurkovics Tibor: Arc

Kép címe: Szellem arc

Forrás:gyavaoroszlan.nolblog.hu

Bejön egy arc és nem megy többet el.

Egészen behajol a képbe.

Tapogatózó ujjunk alatt ver

a homlok érverése.

Nem gondoltuk, hogy ez lesz az az arc.

Nem néztük jól meg az ablakkeretben.

De tarkójára tűz a Nap

és értjük őt egyre fényesebben.

Nem gondoltuk, hogy ez lesz az az arc.

Szabálytalan az orra, szája,

de közelebb jön s pontosan

kirajzolódik mindegyik vonása.

Mert hátulról kap megvilágítást,

hogy fölragyognak könnyű ujjai.

Bejön, leül, levetkezik,

és nem tudjuk már elbocsátani.

Gyurkovics Tibor: Csoda

Én látom őt - és ő lát engem

valami tükörszerelemben

én benne - ő bennem ragyog

egyedül és ketten vagyok.