Becsukom szemem,
ne lássam, nem kellenek szavak.
Érdes dörzspapír,
helyén mély vérző seb fakad.
Színes mondatok,
mögötte végtelen űr
általa csak fájdalom,
mit a szív nehezen tűr.
Hiszen már tudom, hallottam
milyen is a szó, ha szárnyaló,
s mögötte sötét „SEMMI” van.
Csak egy luftballon, mi felemel,
de a légben durran el.
A zuhanás biztos, adott,
hisz nincs tömör valóság
mi megtarthatna ott.
Betűk és mondatok
szöges drótból csillagot
ne szívembe fonjatok.
No meg hát a NAGY SZAVAK,
melyek nyelvvel képzelt pillanatot
szemem elé ontanak.
Így építve szép csendben
alap nélkül
darázsfészket a lelkemben.
Hát nem kellenek szavak,
s azt is, mely belőlem fakad
elzavarom – eridj,
-hagyj engem gondolat!
Inkább becsukom szemem
Elég, ha csak a csend marad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése