Primeos /csak úgy/: Ha Te lennél..
Hogyha te lennél a föld,
Én tölgyfa lennék
Gyökeremmel
Csontodba ivódnék
Mit a napból nyerek
Fényt, életet, energiát,
Mind, ontanám neked
A hajszál ereken át
Harmatcseppjeimet
Hullatnám reád
Így fürdetném arcod
Míg sorsom életet ád
És ha nem volna már erő ágaimban,
Hogy reggeltől-estig
A földet simogassam
Mikor korhadásnak indulna törzsem
Egyesülnék veled
A végtelen időkben.
Én tölgyfa lennék
Gyökeremmel
Csontodba ivódnék
Mit a napból nyerek
Fényt, életet, energiát,
Mind, ontanám neked
A hajszál ereken át
Harmatcseppjeimet
Hullatnám reád
Így fürdetném arcod
Míg sorsom életet ád
És ha nem volna már erő ágaimban,
Hogy reggeltől-estig
A földet simogassam
Mikor korhadásnak indulna törzsem
Egyesülnék veled
A végtelen időkben.
Primerose: Örökkörforgásban
Edvard Munch- The Kiss.
hívna már a hang,a belsőt szaggató
vágyna már a kar, ölelve volna jó
hogy mesélhetném el, milyen,
mikor az édes arc. tenyeremben megpihen
ahogy a felkelő nap a földet simogatja,
ahogy a csendes kis patak,csobbanó csókját a medernek adja,
ahogy az ormokat a lágy felhő, körben, magába zárja,
ahogy a nyári éj, minden csillagával ráborul a tájra,
hívna már a száj,a mindig szomjazó,
szemed tiszta fényében füröddni volna jó
lehetnék-e apró vér lemez, s ereidben suhannék sebesen
magadban hordoznál, örökkön kedvesem
vagy lehetnék tüdődben lágy szövet,
mely érted, Neked, az oxigént szűri meg
bármi lehetnék...
csak mi legyünk egymásban
alakuljunk át, vagy szülessünk újjá
eggyé kapcsolódva, örök körforgásban.
vágyna már a kar, ölelve volna jó
hogy mesélhetném el, milyen,
mikor az édes arc. tenyeremben megpihen
ahogy a felkelő nap a földet simogatja,
ahogy a csendes kis patak,csobbanó csókját a medernek adja,
ahogy az ormokat a lágy felhő, körben, magába zárja,
ahogy a nyári éj, minden csillagával ráborul a tájra,
hívna már a száj,a mindig szomjazó,
szemed tiszta fényében füröddni volna jó
lehetnék-e apró vér lemez, s ereidben suhannék sebesen
magadban hordoznál, örökkön kedvesem
vagy lehetnék tüdődben lágy szövet,
mely érted, Neked, az oxigént szűri meg
bármi lehetnék...
csak mi legyünk egymásban
alakuljunk át, vagy szülessünk újjá
eggyé kapcsolódva, örök körforgásban.
Csak úgy /Primerose/: Felismerés
Lesütöm szemem,
szádra lehelt sóhajom,
szírmát bontja,
bársony puha ajkadon,
tenyerem arcodon,
kezemben jelenem ,
szerelem tüzét látom,
csillogó szemeden.
szeress- súgom, s
testem megremeg,
ahogy karod ölel,
ahogy simogat tenyred.
lelkem bele rezdül
remegve égek
gyönyör a felismerés
szeretlek Téged
szádra lehelt sóhajom,
szírmát bontja,
bársony puha ajkadon,
tenyerem arcodon,
kezemben jelenem ,
szerelem tüzét látom,
csillogó szemeden.
szeress- súgom, s
testem megremeg,
ahogy karod ölel,
ahogy simogat tenyred.
lelkem bele rezdül
remegve égek
gyönyör a felismerés
szeretlek Téged
Koszpek Ferenc: Csak őszintén
Véletlen? Elhiszem,
nem terveztük, hogy legyen,
egy talán, s egy igen,
jókor, s épp a jó helyen.
Kérdez ő, s felelem:
Tiéd vagyok egészen,
éltető szerelem...
Érthető? Nem éppen:
Már látom, elemészt,
megszorít, vagy elereszt,
de erről felerészt,
vagy egészen te tehetsz.
Engedd, hogy érezzem
benned önnön magamat,
s másik, mit kérhessek:
mint eddig is, magad add!
nem terveztük, hogy legyen,
egy talán, s egy igen,
jókor, s épp a jó helyen.
Kérdez ő, s felelem:
Tiéd vagyok egészen,
éltető szerelem...
Érthető? Nem éppen:
Már látom, elemészt,
megszorít, vagy elereszt,
de erről felerészt,
vagy egészen te tehetsz.
Engedd, hogy érezzem
benned önnön magamat,
s másik, mit kérhessek:
mint eddig is, magad add!
Muallim: Mindörökre
oly édes a szád
hallom mire gondoltál
átvisz innen hozzád
nincs akadály
hegyek, tenger, aszály
csak érjem ujjad
lelked tavaszi hangját
bőrödre írom magam
úgy kell a lelked
tested magja
úgy kell mindened
őrülten akarva
soha ne legyen vége
jaj csak maradj nekem
ne menj messze tőlem
el ne essek ha hozzád
eleven igyekszem
úgy mondanám, hallgasd
szívemből jön ,mint egy dallam
súgom füledhez érve
beléd olvadva mindörökre
hallom mire gondoltál
átvisz innen hozzád
nincs akadály
hegyek, tenger, aszály
csak érjem ujjad
lelked tavaszi hangját
bőrödre írom magam
úgy kell a lelked
tested magja
úgy kell mindened
őrülten akarva
soha ne legyen vége
jaj csak maradj nekem
ne menj messze tőlem
el ne essek ha hozzád
eleven igyekszem
úgy mondanám, hallgasd
szívemből jön ,mint egy dallam
súgom füledhez érve
beléd olvadva mindörökre
Newyear: Szeretnék álmaidba látni
szeretnék álmaidba látni
meglesni mikor
könnyeket tagadó arcod
visszamosolyog
-egy szebb világ
illat-leheletét
érezni ajkadon
meleg párnádon
töltenék sok
vatta-puha percet
hogy felejtsem ezt a
csoda-árva jelent
melletted a színek
színessé érnek
csillagokat rajzolsz
a földi égre
-más fénybe ébred a reggel
mondd ki hogy kedvelsz
ha bús szótagok
lármáznak bennem
lassan
melengesd hitem
… és majd ketten
átfestjük a jelent
hogy élhető legyen
meglesni mikor
könnyeket tagadó arcod
visszamosolyog
-egy szebb világ
illat-leheletét
érezni ajkadon
meleg párnádon
töltenék sok
vatta-puha percet
hogy felejtsem ezt a
csoda-árva jelent
melletted a színek
színessé érnek
csillagokat rajzolsz
a földi égre
-más fénybe ébred a reggel
mondd ki hogy kedvelsz
ha bús szótagok
lármáznak bennem
lassan
melengesd hitem
… és majd ketten
átfestjük a jelent
hogy élhető legyen
Primerose: Néha...
Evelyn De Morgan - Evening Star-tenger felett
Néha,felszeretnék szállni és csillaggá válni
Házad felett járni, csendben, titkon várni,
Mikor fogsz már végre, az ablakhoz állni!
Akkor felragyogni, sok,sok szikrát hányni
Bűvös táncot lejteni, téged, csillag porral hinteni
Addig gyűjtögetni energiám, s fényem
Hogy, mire ott leszel, gyönyörűen égjen
Káprázatot szórnék, egyenest szemedbe
Hogy ne látszódjék más, csak is Én,
akkor,
ott,
este.
akkor,
ott,
este.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)





