Primerose: Te meg én

Fantáziarajz a Kepler-47 rendszeréről. A csillagpár az első olyan fedési kettős, melyben két bolygó kering cirkumbináris pályán.Fotó: T. Pyle / Caltech

Ha a csillagokat nézem
Szemedre emlékszem
amint felgyulladt a fénye
Lelkem legbelső mélyébe
 

Fülembe súg az ősz dúdolva
Mintha kedves hangod volna
Csókról mesél, szerelemről
hogy lett egy a két emberből
 

Könnyek, csókok, nevetések
vad szerelmes ölelések
részem vagy, bevéstelek
génjeiben rejtelek
 

Semmi sem vész el
tovább él másban
s születik újjá
örök körforgásban
 

Két kis szerves pont
az univerzum peremén

él tovább a csillagokban
ahogy csókolt, Te meg én

Primerose: Ráébredés

Bárányfelhők játsztak az égen

Ahogy sétáltunk kéz a kézben

A nap sem villant szebben

Mint két szemed szememben

Fülembe súgtad, mint egy imádságot

S felismertem benne e végzetes valóságot:

-Ha a föld kifordulna tengelyéből, egészen

-Én akkor is részed leszek, s Te /Kincsem/

részem

Bruno Mars - Grenade

Majtényi Erik: Virágének

Megyek utánad,
jössz utánam,
csupasz a vállad,
csupasz a vállam,
s akár a bőrre
tapadó inget,
cipeljük pőre
kétségeinket,
meg azt a terhes,
meg azt az áldott,
azt a keserves
bizonyosságot.
Szándékot szándék
félve kerülget,
karjatárt árnyék
lopva feszül meg,
szólsz botladozva,
szólok dadogva,
s legyűrnek félszeg,
didergő félszek.
Szempillád néha
nyugtalan rebben,
mint lüktetés a
kötözött sebben,
s szavunk a semmi
rácsához koccan
kétemeletnyi
hűvös magosban.
Valami lomha
időtlenség
süketen kongja
ideges csendjét,
s ebből a csendből,
ösztönünk börtön-
odvából feltör,
feltör dübörgőn
az a parázsló,
magát veszejtő,
meg nem bocsátó,
el nem eresztő,
eszelős, fojtott
kényszerűség,
vérünkbe oltott
védtelen hűség,
az a sikoltó,
láncokat oldó,
borzongó óhaj,
sunyi, kegyetlen,
emberi szóval
nevezhetetlen,
amitől félsz, és
amitől félek,
amiért élsz, és
amiért élek.

Majtényi Erik: Hogyha eloldanál

Hogyha eloldanál magadtól,
merre indulhatnék el akkor?

Hol lenne első menedékem,
hogy az emléked el ne érjen?

Járhatnék, ahol nem jártam még -
de mi várna rám, s mit várhatnék?

Mert fogadhat-e bizonyosság
olyan, hogy nem hasonlít hozzád?

S nem fájna-e a hasonlóság?
Nem érezném, hogy bitorolják?

Vackába nyüszítve, vonítva
kölyökállat kúszhat úgy vissza,

ahogy én egy riasztó estén
a visszautat megkeresném

Ellen Nitt:Azt hittem

Én azt hittem, hogy mindig kék,
ragyogó tükör a tenger,
s hogy rejtett aranyszemecskék
kincsével tele az ember.

Hogy járva a tengert, szembe kell
szállni merészen a széllel,
s akkor a hajós csodákra lel,
az idő nagy titkokat érlel.

Szálltam hát, Végtelen, feléd:
hullámok pörölye paskolt.
Ég s víz határa s a tengerfenék
derengett: messzi, deres folt.

S akkor megtudtam, hogy csak néha,
nagyritkán kék a tenger,
és hogy üres és szürke, még ha
csillog is sokszor, az ember.

Láttam földet, hol nincs tó, se folyó-
por és rög, semmi más:
nincs aranyszem a porban, melyből ott
gyúrják az ember fiát.

De tudtam: Nincs szebb feladat,
mint vágyva előre törni:
keresni, kutatni, hol rejlik a mag,
s szeretni, és gyűlölni.

És látni, hogy néha szürke homályon,
átragyog kéken a tenger,
s tudni: tisztább öröm nincs a világon
mint az, ha ember az ember.

Bon Jovi - Always

Primerose: Üres szavak

Becsukom szemem,
ne lássam, nem kellenek szavak.
Érdes dörzspapír,
helyén mély vérző seb fakad.
Színes mondatok,
mögötte végtelen űr
általa csak fájdalom,
mit a szív nehezen tűr.
Hiszen már tudom, hallottam
milyen is a szó, ha szárnyaló,
s mögötte sötét „SEMMI” van.
Csak egy luftballon, mi felemel,
de a légben durran el.
A zuhanás biztos, adott,
hisz nincs tömör valóság
mi megtarthatna ott.
Betűk és mondatok
szöges drótból csillagot
ne szívembe fonjatok.
No meg hát a NAGY SZAVAK,
melyek nyelvvel képzelt pillanatot
szemem elé ontanak.
Így építve szép csendben
alap nélkül
darázsfészket a lelkemben.
Hát nem kellenek szavak,
s azt is, mely belőlem fakad
elzavarom – eridj,
-hagyj engem gondolat!
Inkább becsukom szemem
Elég, ha csak a csend marad!

Primerose: Rohanok

összekapom
vágyam szívem
egybe rakom
rohanok
karodig meg nem állok
ott égő tűzzé válok,
elveszek szemedben
zuhanok
a lelked partjára
rogyok
hangosan szavalom
mint egy imát
benned fürödve
akár egy litániát,
szerelmem lángoló
himnuszát.
S máskor,

magányos éjjeken
csendesen szeretlek
Kedvesem

Primerose: Itt vagyok

Ha valaki, tépő fogakkal szívedbe mart
Ha nem látod hol kezdődik a másik part
ha fejed hajtanád megnyugvón ölbe
ha felébredsz éjjel s ijedten nézel körbe
itt vagyok
ha lelkedet egy szó tépi mit nem mond ki szád
ha kell egy pillantás (hogy be láss az íriszen át)
ha egy mosoly segít és felmelegít
s ha csak derűd osztanád meg velem így
itt vagyok