Álmomban, hozzám bújtál.
Égő vággyal fölém hajoltál.
Tüstént forró lett a testem !
Simultam..., kedved kerestem.
Ezer fényes villám cikázott a sötétben
Célhoz érve, szívem viharos tengerében
A hatalmas hullámok, felhőkig kerekedtek
A tenger mélye rengett, örvények tekeredtek
Vörös volt az ég izzott a viharban
Vizek alján láva csordult a hasadó talajban
Öleltem s öleltél, mintha vége sose lenne...
Egyesült szenvedély út a végtelenbe...
De, jött a gonosz reggel elvette az álmom !
Azóta a nap alatt, én csak a holdat vágyom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése