Nézd amott minden virágjával vágtat a tavasz
Itt még tél dereng, s tán azért nem látod azt
Érzi a föld, a madár, a jeges szél már hiába cibál
Utolsókat rúgja kínkeservesen, de lassan ideje lejár
Látod a cinke még fagyos ajkát, új nótára nyitja
szerelmetes rügyeket az új életre tanítja
lesz itt virágba borulás és zápor
feledjük a telet lépjünk ki a mából
Holnap, holnapután köszön a kikelet
ibolyák csókolnak, nyakadba üdvözletet
Nárciszok suttognak misztikus meséket
ébrednek a fák a bokrok a rétek
Ne gondolj a mával, még foga van a télnek
Nézz a holnap kosarába,
s mosolyogj a tavasz hírnökének
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése