Primerose: Senki, senki

Nem vagyok én senki, senki
bírának szeplőtlen kell lenni

én pedig csak ember vagyok
bűnre én is bűnt halmozok
 ki lelkét veszi olykor  másnak
elszámol majd a túlvilágnak
Egyszer úgy is át kell menni
nem ússza meg senki, senki
szívvel vagy szívtelen
senkinek sincs kegyelem

Evanescence - My Immortal

Bella István: …És szólt a szó

És szólt a hegy:
– Ha alvó kő leszek,
hogy felébredjek,
kezedbe veszel-e?

És szólt a Nap:
– Ha már nappal leszek,
hogy megvirradjak, szemed
fölnyitod-e?

S a csillag szólt:
– Ha már csak fény leszek,
szemhéjad alá, látni
elrejtesz-e?

És szólt a tó:
– Ha tűz gyöngye leszek,
egy fűszál sóhajában
meghallasz-e?

És szólt a szó:
– Ha kucorgó fény leszek,
a szájad szélén, hogy megláss,
egyetlenegyszer kimondasz-e?!

Bella István: Csonka mondatok

Jön valaki. Belép az ajtón.
A fénybe bámul. Tükröm kinyitja.
Otthagyott boromba belekortyol.
Otthagyott poharam elejti.


Nem gyűlölöm. Helyettem-társad.
És talán ő se gyűlöl engem;
ki rég a rég kivágott hársak
szeme színében melegszem.

Bella István: Sanzon

Milyen szerelem volt, milyen!

Akár a vízbefúlók harca,

– meg nem marad a fövenyen,

magát elfedi, kitakarja,

mint a víz, meghal szüntelen.

Milyen szerelem volt, milyen!

Két késdobáló hideglelése,

– de hol a kés, hol a porond már,

s mégis: köröttem, homlokomnál

rezeg szemed lángoló kése.

Milyen szerelem volt, milyen!

Két idő, egymásba akadva!

Két megválthatatlan igen,

remegő fa, remegő balta

szűnik, születik szüntelen.

Mégis szerelem volt, igen!

Víz, fény szakadó szívverése –

mit kidobogtam, kidobogtál,

ami nincs még és ami volt már,

igen és nem. Mégis és mégse.

Nádas Gábor-Szenes Iván: Különös éjszaka volt /Czerovszky Henriett/

Primerose

Apró mozdulat,

nekünk mérföldnyi érzés,

megsimítottál.

***

testemben vérem

s véremben sejtjeim

ott őrizlek én

Primerose: Varázs

pillantásod belém forr

bennem sistereg

karoddal igézel

mit képzelni nem lehet

szád a számon

forró arany

szíved, lelked- varázsa van

és ha ez mind fölém borul

ősi tűz, mi felszabadul

egeken hasító villám

mit lényed szabadít csak én rám

először kis csendes patak

s csobog tiszta, kristály vize

amint halad úgy megdagad 

s vízesés lesz egyszeribe

érintés, ölelés, mind oly csoda

mint messziről jött vándornak

a hófehér szoba

ki most nyitotta szemét

s még sosem látott szépet

s hirtelen erdők, fák 

és virágos rétek

aki már kóstolt mézet

Tudja, mit beszélek

csak becsukja szemét

s úgy lát, ahogy én - Téged

Primerose: Rémálom

fekete minden,

árnyak suhannak

a hold sápadtan világít,

éjje van a vadnak

lecsap rám a sötét réme,

mellkasom feltépi

nézem ahogy szívem,

utolsó cseppjét vérzi

tán már nem is bánom,

szem lesütve várom

zokogok, könnyem pereg

-Édes, drága Napfény,

 tudnád hogy szerettelek;

nem küzdök tíz körömmel

a boldogságot kutatva

szívem darabokban,

lerogyok, magam föl- s megadva

egy hang sem jön torkomon,

nem ordítok ziláltan

vissza , vissza gondolok

mi volt mit eddig találtam

már nem is vergődök,

csendben hátra dőlök

...és hallgatom

ahogy  a sötét démon csámcsog

lelkemen, csontomon

Elton John & Blue - Sorry Seems To Be The Hardest Word