pillantásod belém forr
bennem sistereg
karoddal igézel
mit képzelni nem lehet
szád a számon
forró arany
szíved, lelked- varázsa van
és ha ez mind fölém borul
ősi tűz, mi felszabadul
egeken hasító villám
mit lényed szabadít csak én rám
először kis csendes patak
s csobog tiszta, kristály vize
amint halad úgy megdagad
s vízesés lesz egyszeribe
érintés, ölelés, mind oly csoda
mint messziről jött vándornak
a hófehér szoba
ki most nyitotta szemét
s még sosem látott szépet
s hirtelen erdők, fák
és virágos rétek
aki már kóstolt mézet
Tudja, mit beszélek
csak becsukja szemét
s úgy lát, ahogy én - Téged
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése