Primerose: Sosem lesz egész

hangtalanul sírtam a sötét magosra
lelkem korbácsoltad tajtékos habosra
szemem gyűlöltem s belsőm kiáltott-hazug szemek
s becsuktam, hogy mint éltető levegőt ne szeresselek


Ím erőm, mit inastul téptem ki magamból
nem lett több súlyú mint szél kapta madár toll
kavicsos földön szívem darabja
szedegeti ujjam, s az élet összerakja
alig néhány deka s nekem most mily nehéz
hisz mi egyszer összetört már sosem lesz egész