Jeaneen Barnhart - Loving Embrace
lábam lábadon, lépted -léptem
egy minden mozdulat, vérünk egy keringésben
mint összenőtt testek- a látvány oly csuda volt
miközben ajkad, lágyan, ajkamra forrt
derekamon, akár az inda, fonódott a szerelem
mert édes karodtól szorítva, a világ forgott velem
mennyi, mennyi forró érzés repesztette mellemet
szemem szegeztem szemedbe, s húsom csontig remegett
úgy érte lágy, szerelmes ajkad a vállam
ahogy eső a földet a tüzes szavannában
szomjaztalak szüntelen, óhajom nem apadt
mint termés a földeken ,a forró, júliusi nap alatt
mint fagyökér a talajban s koronája égig ér
úgy lehelted belém az éltet, s lüktetett, pezsdült a vér
a csillagok a fények már nem az égre teremnek
vágyam s vágyad gyújtja, testünkből születnek
Egy sem veszhet porba, mi szikrája szerelmednek
Hát szüntelen szeress és én szüntelen szeretlek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése