.kaktusz

Tudod arra gondoltam,
olyan szépen hangzik,
és biztos, hogy igaz is,
hogy az életét az ember azzal,
hogy elindul másik irányba,
megváltoztathatja,
jobbá teheti egyik napról a másikra,
csak egy kanyar,
és a felhő mögül elő bújik a nap…
de az Istenért, mondja meg valaki azt is,
hogyha az csak egy döntés,
pokolból, hogy kerüljön a mennyországba,
miért nem indul abba az irányba?
talán, mert azt az utat nem ismeri,
vagy mert erején felülinek véli azon elindulni…
s ha egyik napról a másikra
hazugból válik igazmondóvá,
ha tolvajból magáét osztogatóvá,
vajon olyan nagy lesz a boldogsága,
mikor azt látja, nem ő,
neki hazudnak, nem ő vesz el,
mások rabolják őt ki …
nehéz, talán lehetetlen új úton elindulni,
amikor az ember a régit egyszer
veszélyeivel együtt megismerte,
s ott jár már az út derekán...
de talán
valóban megtörténhet a csoda,
hogy megváltozik annyira,
maga sem ismer magára,
de csak ha találkozik
a mindent megváltoztató szeretettel...
a csodát nem a gyenge ember,
a szeretet teszi meg,
az ember az alany csak,
kivel az Isteni dolgok megtörténnek,
nem pedig a megváltó cselekvés.

2012. április 27.