semmi sincs csak úgy
mindennek oka van
az út amelyen haladunk
kövek ezrével rakva van
minden egymásból következik
mint ahogy a kőműves építkezik
mit bent építünk éltünk vára
mindig rakódik kő hozzája
néha boldog perceket cipelünk,
s mind magasabbra emelünk
s olykor súlyos a bánat köve,
de ettől is nő az ember szíve
persze változnak a formák, a falak,
ahogy összeköti a tapasztalat
a szeretet nagyon tapad
biztos erős támpontot ad
a gyűlölet gyenge köve
tornyainkat görbíti be
mi formáljuk, vagy az minket
egyre megy, de mégsem mindegy
mert azért néha bent merengünk,
s nézzük mit is építettünk
mikor majdan kész a várunk,
s tán, nagy fényesség előtt állunk,
mit olvasunk ki belőle,
ha visszanézünk a sok kőre?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése