Dolce-lieto

Dobrády Ákos feat Emilia - Szerelemre hangolva

Primerose: Leveledhez

Szavak,
Kezembe veszem
Dédelgetem,
Zsebre vágom,
De hirtelen előrántom,
Örömmel mosolygom
És nézem, nézem,
Minden betűjét érzem,
Olvasgatom mert szeretem,
ezek kedves szavak nekem!

Azon gondolkozom,
csendes kis Patakom,
ha szél lehetnék hajnalig,
végig fújnám partjaid!
Lágyan fodroznám a széled,
csillogjon hát drága fényed.
De, ha volnék aranyhal,
ki úszkálhat a patakkal,
Azt volna csak jó megérni,
bensődben vígan élni!
Felhő, ha lehetnék, sötét fergeteg,
szakadnék minduntalan, hogy részed legyek.
Vagy csak kavics, pici,apró, lábadnál,
mivel, akkor, egyfolytában átfognál!
Simogatna kristály vized,
fényesre mosná e bús szívet.
Szebb volna az, minden másnál.
Ha akarnál, mindig látnál.
Ölelgetnél selymesen.
De jó volna Kedvesem!

Primerose: Hív a szív

Megszólal, a csacska szív
Látod? Most is táncba hív!
Tán a lábad oly sete,
hogy nem tud lépni egyre se?
Hagy vigyelek el oda,
hol mindig szól a muzsika.
Lélekből font hangszeren,
szívem fújja lelkesen.
Megfogom a két kezed,
lázasan forgok veled,
szorosan hozzád bújok,
átveszem a ritmusod.
Szívünk egyszerre dobog.
Te rám fonod a két karod.
Ha megcsókolsz – hagyom.
Ha nem jó –visszaadom!
Elfáradunk? Pihenhetünk.
Majd, hajnalig beszélgetünk.
Fejem nyugszik válladon,
karom nyakadba fonom,
S együtt lélegzek veled,
csak nyújtsd felém a két kezed.
S tartson, amíg meg van írva,
réges-rég a csillagokba!

Beyonce - If I Were A Boy

Beyonce - If I Were A Boy (Official Music Video). Watch more top selected videos about: If I Were a Boy, Beyonce

Muallim: Megpendíted

Hely: Lágymányos

Azért lettem kifaragva
megfoghatnak, kemény
az vagyok, hideg és állandó
zuhoghat, fújhat, rúghatnak
fényem a régi nem arany
csak egy kő, igen megvéstek
karom letörték, beverték
ég a barátom, lelkem szerelme
már csak egy torzó, beteg
kettétört szikla vagyok

Mindig utazok ide meg oda
megállni nem tudok
nincs hol, mert címem nincs
keresek valamit, valakit
iránytalan, érzéketlen világ
kerülni tudok csak, értem
senki sem kíván, eláraszt
csak szavak, hit nélküliek
hazugság álruhában, igaz
felismerhetetlen, gonosz
mindig utazok ide meg oda
megállni nem tudok

Csak a búgást értem, a mélyet
bentről jöhet, megpendíted
szomorkás dallamok, bőgő
megrepedt a burok, drága
ha ezt hallom, ide csak leülök
gyere ülj, rezegjünk a húrral
borulj vállamra és hallgass
szoríts oda, mindkettődhöz
a jelenre és múltra
csak a búgást értem, a mélyet
bentről jöhet, megpendíted.

.kaktusz

Tudod arra gondoltam,
olyan szépen hangzik,
és biztos, hogy igaz is,
hogy az életét az ember azzal,
hogy elindul másik irányba,
megváltoztathatja,
jobbá teheti egyik napról a másikra,
csak egy kanyar,
és a felhő mögül elő bújik a nap…
de az Istenért, mondja meg valaki azt is,
hogyha az csak egy döntés,
pokolból, hogy kerüljön a mennyországba,
miért nem indul abba az irányba?
talán, mert azt az utat nem ismeri,
vagy mert erején felülinek véli azon elindulni…
s ha egyik napról a másikra
hazugból válik igazmondóvá,
ha tolvajból magáét osztogatóvá,
vajon olyan nagy lesz a boldogsága,
mikor azt látja, nem ő,
neki hazudnak, nem ő vesz el,
mások rabolják őt ki …
nehéz, talán lehetetlen új úton elindulni,
amikor az ember a régit egyszer
veszélyeivel együtt megismerte,
s ott jár már az út derekán...
de talán
valóban megtörténhet a csoda,
hogy megváltozik annyira,
maga sem ismer magára,
de csak ha találkozik
a mindent megváltoztató szeretettel...
a csodát nem a gyenge ember,
a szeretet teszi meg,
az ember az alany csak,
kivel az Isteni dolgok megtörténnek,
nem pedig a megváltó cselekvés.

2012. április 27.

Németi Csaba: Beszélj nekem

Beszélj nekem. Hangod fonjon koszorút körénk.
A szellõ meglebbenti szoknyád,
Elõvillan a térded, s az éj fénye
Bronzbõrödön pereg szét.
Szoknyád ráncaiban megbúvik a szél,
Nyugalomra talál és te beszélsz.
Beszélj nekem. Hogy szeretett gyermekként anyád?
Mik voltak meséid? Hogy hívják kedvenc babád?
Voltál-e álmodban királylány?
Mondd kamaszkorod álmait, szerelmes vágyait.
Beszélj lányságodról, mondd el asszonyi boldog éveid.
Mit éreztél, mikor gyermeked fogant?
Beszélj nekem. Milyen volt mikor sárga agyarú vadkanok
Fehérnek látszó torkába zuhant életed.
Reményeid hamujával bekenve magad,
Hogyan kiáltottál Istenhez.
Beszélj nekem tépett imáidról,
Amivel állig takartad magad.
Remegõ hiteddel, mikor kerested
Az eltakart csillagokat.
Beszélj nekem. Rejtett fények közt
Akarod-e látni a Tejutat?
Lassan kékes rózsaszín az éj.
Nézzünk az égbõl kibuggyanó fény felé!
Még beszélj nekem!

Fazekas Margit /Szomorúfűz/: Várakozás

Felhők ölelik körbe a Napot,

a szél ringatóan a falombokat.

Átrepülünk életünk felett.

Nem véd már a szárnyaló szerelem.

Elfogy a levegő is köröttünk,

a csönd magányosan árnyakat rajzol.

Fájdalom arcodon,

végtelen utakon vezet a sorsod.

Lebegsz, majd hirtelen zuhansz,

de újra felállsz és lépsz tovább.

Pillantásod mélye szememben ég,

világomat felgyújtva árnyékod követ,

- olykor felhőket sodor föléd a vihar.

Csodák ölelnek, utazol közöttük –

– álmodozva.

Megszerettelek.

Mikor az utunk kereszteződött,

te választottál magadnak.

Aznap láttam meg a reményt.

A szívedbe láttam,

minden ágad külön virágzott nekem,

csakis nekem.

Jövőm voltál.

Lombosodtak az érzések bennünk,

majd összekapaszkodtunk.

Beléd bújtam, belém bújtál.

Azóta is te kellenél,

te hiányzol,

de a sors elsodort:

belehulltál a végtelenbe.