Hűvös tavaszi reggel
lomha eső pereg.
Az álmos szürke égen
ólom felhő lebeg,
emlékeimben kutatva
keresem a szépet.
Arcod,széles mosolyod
mi pupillámba égett
látom,könnytől csillogó
szelíd, barna szemed,
ajkad ahogy fülembe súgja,
égő szerelmedet.
Karod ahogy melledre von,
s hevülten zár magába.
Már mind itt rejtem
szemem csarnokában.
Ahogy őrzi kincsét,
sok csillagát a világegyetem,
úgy őrizlek én,
ha nem vagy itt velem szép Kedvesem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése