havas a táj fehérbe öltözött
lelkembe mégis a tavasz költözött
szememben ébred meleg barna szemed,
rajtam pihen simogató kezed
míg szavad számra suttogod
csacska szívem dobban egy nagyot
gyorsan ver szerelmesen
megpihen a kebleden
még az esti csók íze is piroslik a számon
de én már a reggel hevét várom
s kint a csendes udvaron
táncot jár a szél a havon
hirtelen el fog és éget a vágy
ajkadra vágyom mely édes és lágy
és erős férfi karod...
ahogy testem köré fonod
suttogó hangod kinyitja lelkem
tenyered nyomán virágzik testem
s kint csak hullanak a pelyhek szakadatlan
bent izzik a szobánk virágzó tavaszban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése